2013. december 6., péntek

Afroamerikai zene hatása az európai zenére



Nem csak az ázsiai zene volt hatással az európai szerzőkre, mint az 1889-es Párizsi Világkiállításon, ahol Debussy és társai találkozhattak a gamelán, vagyis a Fülöp-szigeteki zenével, hanem az afroamerikai zene is.

Afroamerikaiak története


·         Az afroamerikai (angolul: African American vagy melléknévként African-American) kifejezés az egykor Afrikából Amerikába hurcolt rabszolgák leszármazottai közé tartozó amerikai személy, népesség, ill. a velük kapcsolatos, rájuk vonatkozó fogalmak megnevezésére szolgál.
·         A rabszolga-kereskedelem a XVII. században megindul
·         Az „afroamerikai” és az „afrikai amerikai” megnevezések a – még Martin Luther King által is használt „négert” (negro) – felváltó „fekete” helyett terjedtek el a 20. század utolsó évtizedeiben. Hagyományosan azokat az amerikai állampolgárokat nevezik így, akiknek a felmenői - legalább részben - az egykor Afrikából Amerikába hurcolt fekete rabszolgák leszármazottai.
·         A kifejezést a negro kifejezésre rakódott pejoratív felhangok miatt a politikai korrektség jegyében felsőbb nyomásra vezették be, időnként az érintettek értetlenkedését kiváltva.
·         Az Amerika földjére behurcolt rabszolgák kettős teher alá kerültek. Egyrészt el kellett sajátítaniuk az angol nyelvet. Másrészt pogányoknak tartották őket, és elkezdték őket keresztény hitre téríteni. Ezek az emberek néhány nemzedék után valóban kereszténnyé váltak, az ezzel kapcsolatos ismereteiket és a lelkükben átélt érzelmeket a maguk örökletes zenei (harmónia és ritmus) formában kezdték kifejezni.

Új műfajok

A spirituálé észak-amerikai néger rabszolgák vallásos éneke.
Az észak-amerikai brit gyarmatokon a rabszolgaság a 17. században terjedt el, és egészen a 19. századig fennmaradt. A spirituálék eleinte az eredeti afrikai vallási elemeket tükrözték, később keresztény tartalmat kaptak. Gyakran bibliai képekre épülnek, de fejlődésükre nagy hatással voltak a régebbi keresztény himnuszok, zsoltárok is. Mindezek ellenére sajátosan afro-amerikai színezetűek, és a vallásos tartalom mellett gyakran megjelenik bennük a rabszolgasors nehézségére való utalás is.
Ebből a stílusból nőtt ki a gospel és a blues.


A gospel zenei stílus, amelyet a keresztény vallási életben használnak egyéni vagy közösségi hitük zenei kifejezésére, és vallásos alternatívát nyújtani. Az angol nyelvben Gospel névvel illetik az Evangéliumokat is (főként az Újszövetségi Szentírást). Ebben az értelemben a Gospel, mint zenei műfaj, az evangéliumi tanítások és történetek érzelemtől átfűtött formában történő, előképzettség nélkül is érthető előadása.

Mi újat hoz tehát az afroamerikai zene?

  • Sajátos harmóniavilág, az európai és afrikai hangrendszer ütközésével a blues hang.
  • Ritmusra kerül a hangsúly, nem a dallamra
  • A zenei hangsúly eltolódik, nem az 1-3-on lesz, hanem a 2-4-en
  • Megjelenik a refrain
  • Sok improvizatív elem 

A középkor szakrális és szekuláris zenéje

A középkor zenéje
Egyházi (szakrális) zenék


·         A Nyugat-Római bukása után a hatalmat az egyház veszi át
·         Zeneileg: központilag meghatározott --> minden templomban Európában (a keresztény területeken) ugyanazt éneklik (mint ma az amerikai slágerekkel, egészen a mai korig ilyen nem volt azelőtt)


·         I. Gergely pápa a VII. században kezdi összegyűjteni a keresztény énekeknek a szövegeit
·         A dallam csak szájhagyomány útján terjed, nagy hangsúlyt fektet az egyház az oktatásra: scolá-kban tanulnak
·         Gergely (Gregorianus) pápa által összegyűjtött énekek:gregorián énekek


·         Gregorián énekek jellemzői:
o   vallásos témájú
o   latin
o   egyszólamú
o   dallamilag sokat díszített
o   szövegen a hangsúly, nagy hangi ugrások nincsenek benne
o   kötetlen ritmikájú
·         Jellemző műfajok a középkori egyházi zenében:
o   MISE (a tételeket latinul is kell tudni)
§  Kyrie (Uram irgalmazz)
§  Gloria (Dicsőség a magasságban Istennek)
§  Credo (Hiszek egy)
§  Sanctus (Szent vagy)
§  Benedictus (Áldott, aki)
§  Agnus Dei (Isten báránya)
  • Himnuszok
  • zsoltárok


A dallamok lejegyzésére a XI. századig nem volt mód
  • a IX. században már megjelenik a neumaírás, de ez csak dallamfordulatokat jelölt
  • a maira hasonló kottaírás megalapozója Arezzoi Guido
  • Ez még csak
    • négy soros,
    • csak dallamot jelöl, ritmus nem,
    • ütemvonalak nincsenek
    • kvadrilás (nem bogyók, hanem négyzetek)
    • A mai kottaírás csak a XVII. századra alakul ki
  • A kottaírás segítségével kezd kialakulni a többszólamúság. Ennek szintjei
    • Oktávpárhuzam (felnőtt és gyerek énekli ugyanazt)
    • Kvintpárhuzam
    • Kánon: mindenki ugyanazt a dallamot énekli, de időben eltolva
    • a bonyolultabb kompozíciós technikák a reneszánszban alakulnak ki


A középkori világi zene (szekuláris)


Az egyházi zene fejlődésével és lejegyzésével együtt fejlődik a világi zene is. Első forrásaink a XIII. századból valók. Két területről maradtak emlékeink a zenész társadalomról. Ezek a zenészek egyben énekesek és hangszerjátékosok voltak, saját művüket adták elő


  • Trubadúr
    • francia területeken
    • Moniot D’Arras

       

       
  • Minnesänger
    • német területek
    • Neidhart von Reuenthal








Zenehallgatási anyag :

1, Szent János himnusz (Ut queant laxis) - a szolmizáció kialakulása
 

2. Dies Irae - szintén gregorián dallam

Dies iræ! dies illa
Solvet sæclum in favilla:
Teste David cum Sibylla!

Ama végső harag napja
A világot tűznek adja,
Dávid így s Szibilla hagyja.

3, Giuseppe Verdi: Requim - Dies Irae
A későbbi korszak zeneszerzői szívesen feldolgozták a szöveget saját elképzelésük szerint


4, Világi zene - Trubadúr zene
Moniot D'Arras: Ce fut en Mai - videó feljebb

5, Carl Orff: Carmina Burana - O Fortuna
világi témájú szövegek a középkorban, 20. századi zenével